15. nap - Világít a tető!

A Feleségem minden világító tetővel kapcsolatos pót beszerzésnél elmondja: "Remélem fog világítani ez a tető! Mert elég sok macera van vele!". Sajnos elszámoltam a szükséges anyagokat. A fektetőgumit felesben kellett volna számolni, a leszorító gumit pedig duplán. Valahogy felcserélődött a két tétel, így ismét vissza kellett menni a boltba. A Feleségem türelmes volt, de azért csendesen megjegyezte, hogy az elmondásom alapján a bolt közelebb volt, mint a valóságban. Háát ... nem fejtettem ki az igazságot teljes mélységében, de az a másfél km, amennyivel hosszabb volt az út, azért lássuk be nem olyan nagy távolság.

Na, lássuk a munkát. A helyükre kerültek az újonnan vásárolt leszorító gumik. Új rögzítési pontot kellett keressek a biztosító kötélnek, majd kezdődött a tanakodás, hogyan rakjuk fel a polikarbonátot. Nekifeszültünk, felkerült! Némi igazgatás után az alsó két csavarral rögzítettem, majd oldalanként 3-3 darabbal. Ezután következett egy végső ellenőrzés, ahol megállapítottam, hogy 3 mm-rel elcsúszott! Lazítsuk fel, igazítsuk meg. Az Asszony mondja: "Nem!" Mondom én: "De, mert úgy lesz jó! Ha már ilyen pontosan sikerült a méretet tartani idáig, ne ezen múljon!" Az utolsó előtti csavar lazításánál a fúrógépből a 10-es diókulcs huss, eltűnt! Valószínűleg átesett a kerítésen, be a szomszéd kertjébe. Koppanni mindenesetre nem koppant. Akkor a folytatás kézi hajtánnyal. Csíptek a szúnyogok, de nem adtam fel. Felkerült!

Világítótető a helyén

A fotón nem látszódott volna, de még miután lement a Nap, azután is elegendő fény jött át a tetőn, hogy ne essen orra az ember. Fog ez működni!

Holnapra maradt a gerinc borítás. Ehhez az a remek ötletem támadt reggel, fogmosás közben, hogy a maradék ereszbádogot leszorítom a polikarbonát felső részére és a tető másik oldaláról átlógó zsindelylapokat arra ragasztom.